Segítségkérés derilltől

Csatlakozom,
kissember és úgygondolom, hogy többen vannak akik igy éreznek!
Biztos vagyok abban is, hogy sok-sok "Derill" van!

Kedves Derill,
Továbbra is úgy gondolom, hogy tévúton jársz a mi helyzetünk megítélésében. Nem akarom ismételni magam. Afelett is szívesen átsiklasz, hogy egyáltalán nem zárom el a kislányomat az apjától. Kapcsolatuk jó, nagyon szeretik egymást.
A családon belüli erőszak nem engem, hanem az apát érinti. Például a felesége rendszeresen részegen agyba-főbe veri, kikergeti a lakásából.
A legtöbb rám vonatkozó megállapításodat elfogultnak és inadekvátnak tartom. Gondolom személyesen sok olyan üggyel találkozhattál, amelyekből összegyűjtött negatív tapasztalataidat megpróbálod rám aggatni.
Számomra ez már nem hiteles.

svejk, kissember,
csatlakoznék én is.
Derill nélkül fogalmunk sem lenne a jogainkról, a mai napig csak a sebeinket nyalogatnánk, nem lenne mellettünk egy olyan ügyvéd, aki maximálisan derill látásmódját képviseli.
Köszönjük, derill!

moamoa ne haragudj, de nem igazán bántott Téged senki, itt mindenki elmondja a saját véleményét szerintem. Az alapján amit a saját szájíze szerint érteni akar. Az hogy ez valakinek nem tetszik, mert nem egyértelműen azt hallja amit szeretne, az igazából az Õ baja... Se Téged, se senki mást nem fog megkövezni senki. Az igazságot meg igazából csak azt tudja bizonyos esetekben amit átélt, azt is a saját szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy a bírónak meg pláne másképpen fogja előadni az álláspontját mindenki, aztán mégis döntenie kell és valaghogy kihámozni az "igazságot" a saját szájíze szerint. Meg az ügyvédek se biztos hogy elhiszik azt amit mondassz, én még egy ügyvédtől se hallottam azt a kérdést a képviseltje felé, hogy az igazat mondja e. Ettől még persze képviseli, mert ez a dolga.
Az én ügyvédem nagyon szemétnek látszó kérdéseket tett fel nekem, a bíró sem fogja alálicitálni ez tuti. Az élet ilyen, építő jellegű kritika ugyanúgy belefér mint a rosszhiszeműség, én azt vallom, néha jobb egy őszinte "ellenség", mint egy hazug barát... Remélem érted. Úgyhogy csak fel a fejjel.

Kedves Derill,

Én is néha úgy érzem, hogy kicsit elhamarkodottan itélsz. Az előző hozzászólásomra azt irod, hogy nincs tapasztalatom, ha az én életemben ez nem fordult elő. Sajnos horrorisztikus tapasztalataim vannak a legközelebbi barátaim és hozzátartozóim körében, és talán ez is segitett abban, hogy a saját ügyemben mindig a legmegfontoltabb és legbékésebb megoldást válasszam.
Ahogy kissember is irja, mindenkinek megvan a saját élmény készlete, ami hat arra, amit mond és gondol. Ez igy igaz, de neked kicsit nagyobb a felelősséged ebben a helyzetben, mert hozzád, mint szakértőhöz fordulnak kétségbeejtő helyzetben lévő emberek. Nyilván neked is rettenetes tapasztalataid vannak, és az a munka, amit itt végzel a fórumon, amellett, hogy tiszteletreméltó, nagyon fárasztó is, és gondolom nem mindig könnyű tárgyilagosnak maradni.
Tehát van tapasztalatom, ráadásul úgy keveredtem erre a fórumra, hogy kommunikációkutatással foglalkozom, azon belül pedig a verbális kommunikáció manipulációs technikáival és a mögöttes szándékokkal, tartalmakkal. Évek óta ebből a szempontból elemzek szövegeket. Ennek vannak egzakt módszerei, és kell hozzá egy adag intuició is. Hasonló munka, mint a grafológia. Ezirányú tapasztalataim és intuicióm alapján moamoának pl. van mitől aggódnia, feleség szövegének elemzése alapján. De ez már OFF TOPIK.
Azt gondolom, hogy ez a fórum jogi tanácsadásra szolgál, és nem fórumozókból verbuválódott on-line esküdtbiróság, ahova néha sodorja a téma emocionális töltete.
Moamoa azt kérdezte, hogy egy adott helyzetben van-e jogi lehetősége. A válasz szempontjából szerintem irreleváns, hogy igaza van, vagy sem. Szerintem azzal, hogy felhivod a figyelmét a gyerek érdekeire, a "minden kilőtt golyó" igaz hasonlatával, már megtetted a kötelességedet.
További jó munkát kivánok.

moamoa: biztos, hogy nem járok tévuton. Javaslom, hogy a gyermeked és saját érdekedben fogadd el azt, hogy jól itéltem meg a helyzetedet. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor a problémádat teljesen egyedül kell megoldanod, mivel ez esetben azt sem fogod elfogadni, hogy én segiteni szeretnék. Te benne élsz egy helyzetben, amit kivülállóként soha nem fogsz tudni megitélni. Ez a szemlélet évtizedek, évszázadok alatt rögzült a nőkben, tényleg nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, illetve elfogadni azt, hogy ez a szemlélet rossz.

Azonban a változások erre tendálnak (a jogszabályi változások is), nem véletlen, hogy büncselekménnyé (vétséggé) nyilvánitották a kapcsolattartás akadályozását. Ennek oka az, hogy a jogalkotó is rájött, hogy hosszu távon milyen káros a gyerekre ez az egész hercehurca. Te az eredményt már csak akkor fogod látni, amikor késő, ha idejében nem változtatsz.

Nekem ez végül is tényleg tök mindegy, hiszen valószinüleg sosem találkozom sem veled, sem a gyermekeddel, sem annak apjával, vagy feleséggel. Azonban neked és a gyermekednek nem mindegy. Õ egyenlőre tul kicsi, hogy változtasson, neked kell.

Mindig a gyermeket gondozó személy van olyan helyzetben, hogy változtathat, a különélő szülő sosincs. Õ maximum kérhet, próbálkozhat, hatóságokhoz fordulhat, aminek az a következménye, hogy a gondozó szülő felhánytorgatja neki, hogy „mindenkit feljelent”, de nem gondolja át, hogy a különélő szülőnek sokszor nincs is más választása.

Sok ilyen szülőt ismerek, és sokszor hallom tőlük, hogy ugy érzik, szélmalomharcot vivnak egy ellenük szövetkezett női maffiával szemben (hisz a gyámügyisek, családgondozók, birók, egyáltalán ez az egész végrehajtó szervezet többnyire nőkből áll, akik szokások alapján döntik el, hogy mi "jár" a különélő szülőnek, miközben elfelejtik, hogy a gyereknek mi "jár".

Igen kevés nő van, aki ebbe a helyzetbe kerül ilyen módon, hiszen az egész rendszer tulajdonképpen a nőt védi, miközben az apát támadja minden eszközzel, a gyerekről meg totál elfelejtkezik.

Nem lehet szétválasztani őket egymástól. Az egész egy rendszer, egy család, és akkor is az marad, ha már nem élnek együtt.

Azt mondod, egyáltalán nem zárod el a gyermekedet az apjától. Ez egyáltalán nem igaz. Épp Te irtad, hogy csak annyit biztositasz neki, amennyit előirtak, percre pontosan, nem többet, nem kevesebbet.

Tehát a jog az ami nem zárja el a gyerekedet az apától. Ha Te következmények nélkül megtehetnéd, elzárnád, erre utal az a kérdésed is, hogy hogyan akadályozhatnád meg, hogy az apa külföldön telelhessen a gyerekével. Ez a kérdés adekvát lenne, ha mondjuk a gyerek apja olyan állam állampolgára lenne, amelyik nem adná vissza a gyermeket, ha az apa jogellenesen kint tartaná.

Ausztria azonban nem ilyen állam, erről nyilvánvalóan tudomásod van, márcsak az uniós csatlakozás miatt is, tehát itt nem a féltés, a gyerek védelme motivál. Ha kapcsolattartásra az apa alkalmas - márpedig az eseted azt mutatja, hogy igen - akkor miért ne lenne alkalmas arra, hogy kint tartson a gyerekével kapcsolatot? Amennyiben viszont nem alkalmas erre, akkor kérheted a biróságtól a kapcsolattartás belföldre korlátozását. Ha a biróság elrendeli, nem viheti ki. Ha nem rendeli el, akkor viszont igen.

Azt irtad, hogy nem akadályozod a kapcsolattartást.
Szerinted hogyan lehet ilyen szabályok közt békében élni?

Hogyan éreznéd magad, ha Te lennél ilyen helyzetben? Amikor elmennél a gyermekeddel uszodába, a gyermeked jól érzi magát, szeretne maradni, de ki kell rángatnod a vizből, nehogy egy percet is késs (én láttam ilyen jelenetet. A három és fél éves kislány pedig nem az apja ellen fordult, hanem kijelentette: "nem megyek anyához" - ezt is el lehet érni ezzel a magatartással).

Hogy éreznéd magad, ha a gyermeked játszik a barátaival, és abba kell hagyatnod vele bármi áron, mert nem késhetsz. Tudod, hogy ha késel, akkor legközelebb nem kapod meg a gyermekedet. Vagy bármit teszel is, abba kell hagynod, hogy odaérj a kapcsolattartásra, különben egy óra mulva már nem kapod meg a gyereket - mintha akkor a világ dőlne össze, ha késel. Vagy minden kapcsolattartásra tanut kell szerezned.

Ezen kicsit gondolkodj el, és azon is, hogy ilyenkor a gyerek kit utál meg. Amikor kicsi, akkor általában a különélő szülőre haragszik, mert még nem érti, hogy nem ő tehet erről. De amikor nagyobb lesz, megérti. És mindent megért. És van rá példa, hogy már három és fél évesen mindent ért és igy is reagál.

„A családon belüli erőszak nem engem, hanem az apát érinti. Például a felesége rendszeresen részegen agyba-főbe veri, kikergeti a lakásából. ”

Igen, ezt valahogy sejtettem, utaltál is rá. Azonban apa mégis feleségnél maradt, mindennek ellenére. Vajon miért? Mazohista? Gondolkozz rajta. Adott egy tiszta, ápolt nő, aki tiszta lakással várja, soha nem bántalmazza, vagy nem próbálja meg bántalmazni. Adott egy másik nő, aki látszólag italozik, ápolatlan, bántalmazza a pasit, a pasi mégis őt választja.

Egy pasit megszerezni néha nem is olyan nehéz. Azonban megtartani már sokkal nehezebb. Ha pedig az embert folyton elhagyják, és képtelen egy normális pasit maga mellett tartani, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy vajon miért van ez?

Nem ismerlek Téged személyesen, igy okom sincs arra, hogy bármit is rádaggassak. Olvass sokat ezekről a témákról, akkor talán - bár ennek kicsi az esélye, hiszen mindenki meg van győződve arról, hogy igaza van - talán megérted hogyan tudnál változtatni, hogy neked és a gyerekednek is jobb legyen. Javaslom egyébként Dr. Grád András könyveit, cikkeit. Õ családjogi biró volt éveken keresztül, igen sok tapasztalata van a kérdésben.

Átharcolhatsz még 15-20 évet. Kéthetente rohangálhatsz a gyámhivatalba bizonygatni, hogy Te biza odaadtad a gyereket, Te bizony nem neveled az apa ellen. Az apa rohangálhat kéthetente tanukkal, és persze Te is a tieiddel. Aztán pár év alatt a barátok eltünnek, mert ki akar állandóan potenciális tanu lenni? Egyedül maradsz és még érteni sem fogod miért, miközben a gyermeked egy idegroncs lesz, vagy jó esetben ellened, vagy mindkettőtök ellen fordul.

Rosszabbik esetben megismétel téged. Ugyanilyen társat választ, ugyanigy képtelen lesz megtartani, egyedül marad a gyermekével. Ez ugyanis általában olyan családoknál fordul elő, akiknél már a szülő is hasonló helyzetben élt. Mivel a gyermek nem tanulja meg a családi konfliktusokat kezelni, könnyen kerül hasonló helyzetbe. Ha a Te szüleid is elváltak, téged is az édesanyád nevelt fel, akkor ez is oka volt mindannak, ami történt. Próbáld Te másképp csinálni, hogy a gyerekednek majd ne kelljen ugyanezt átélni.

Tehát élhetsz úgy, mint fentebb irtam, a fél életedet a hatóságoknál töltve (és persze a pénzedet ügyvédekre költve). Élhetsz azonban másképp is. Figyelembe veheted a másik és főképp a gyermeked érdekeit is. Ez esetben élhetsz boldogan. Ha bármi gondod van, és nincs aki vigyázzon a gyerekedre, meg fogod tudni oldani, vagy egyáltalán, a gyereked ügyében lesz kihez fordulnod.

Innen nehéz ez utóbbit elérni, hiszen már tettél épp eleget ellene és tett a másik is.

Azonban épp azért, mert mindkét fél olvassa ezt, ugy gondolom, hogy mégis meg kellene próbálnotok. Mindketten minden kérdés felmerülésekor gondoljátok át, hogy biztos, hogy most keménykedni kell? Nem lehetne kicsit engedni? Talán épp azért, hogy legközelebb a másik engedjen.

Parner: Te hiába akarsz a saját ügyedben jó megoldást választani, ha a másik nem vevő rá. Neked ez azért sikerült, mert jól választottál, de nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Igaz, én erre mindig azt mondom, hogy ebben (mármint a választásban) ő is hibás, azonban ettől a probléma még nem oldódik meg.

Lehet, hogy néha elhamarkodottan itélek (vagy legalább is ugy látszik). Azonban valahogyan sosem fordult elő, hogy nagyot tévedtem volna - ami persze nem jelenti azt, hogy nem tévedhetek. Egyszer éreztem igy, ugy éreztem, tulmentem egy határon, és épp meg akartam irni a visszakozó, bocsánatkérő levelemet - nem ebben a topicban - amikor megjött a kérdező emailje, és elmondta, hogy átgondolta, igazam van, nem is érti, hogy honnan tudtam, hogy ez a helyzet.

De tényleg tévedhetek, és jó lenne, ha tévednék moamoával kapcsolatban, mert akkor az azt jelentené, hogy a gyermeke boldog lehet. Ha viszont ez igy van, akkor lényegtelen, hogy én miket irogatok itt. Ez csak akkor számit, ha a gyermeke nem boldog, de én azzal amit irok, segithetek, hogy legalább kicsit boldogabb legyen.

Épp ezért, és mert a felek inkognitóban vannak, merem leirni mindazt, amit a dologról gondolok, amit az irásokból kiérzek.

Ezek után - mivel mindenki felnőtt, értelmes ember - mindenki eldöntheti, hogy mi az amin gondolkodnia kell, és mi az, amit eleve elvet.

Én azonban kivülállóként igy látom. Szerencsére ez fórum, és nem csak az én irományaim jelennek meg benne, hanem másoké is. Én néha kicsit tul kemény vagyok - ezt már sokszor megkaptam olyanoktól is, akik fontosak számomra, akiknek adok a véleményére, azoktól a barátoktól, akik szeretnek annyira, hogy felhivják a figyelmemet a hibáimra -, de egyrészt soha nem azért, hogy bárkit is bántsak (minden kérdezőnek van épp elég baja nélkülem is), másrészt a többi hozzászóló ezt a keménységet ellensulyozhatja, és meg is teszi.

Ettől viszont még a célt (hogy moamoa egy kicsit gasko fejével is gondolkodjon, és gasko moamoáéval, továbbá moamoa átgondolja, hogy biztos-e, hogy jó az a gyerekének, amit csinál), elértem.

Viszont ha már ilyenekkel foglalkozol, érdekelne feleség irásának elemzése. Tedd közzé, kiváncsi vagyok, mi az amit Te észrevettél, én meg nem, vagy forditva.

Kedves Derill,

Köszönöm a válaszodat. Nem szivesen tenném közzé az elemzés eredményét, mert az túllépné a szakmai etika határait. Az én kutatásaim elméleti jellegűek, és ugyan a fórum valóban névtelen, de moamoa és feleség is nyilván olvassa. Nagyon nem szeretnék beavatkozni a történetbe, valószinűleg csak olajat öntenék a tűzre.
Én kivülállóként is másként itélem meg a helyzetet, és láttam már olyat, hogy valaki valamely oknál fogva nem tud megszabadulni valakitől, ennek okait nem tudhatjuk. Lehet ez bármiféle zsarolás, függőségben tartás stb. Lehet bármely irreális ok, különösen, ha elhisszük, hogy a szakértői viszgálat az apát labilisnak minősitette. Nem tudhatjuk.
Csak azért nyilvánitottam véleményt ezügyben, mert a közvetlen környezetemben zajló szomorú hercehurcák miatt én is érintve vagyok érzelmileg, és úgy érzem, hogy az ügy kapcsán a magyar joggyakorlat nőpártiságát reagálod le. Ez még nem jelenti azt, hogy minden elhagyott anya szavahihetetlen boszorkány.

KedvesMindenki!
Csak egy észrevételt a "Moamoa-ügyhöz"...
Én párhuzamot látok az én esetemmel, ahol az ex párhuzamban így viselkedett. Folyamatos vívás volt az életünk.Állandó kifogásokkal élt a láthatások alkalmával és nem sűrün volt a gyermekem velem.
Természetesen én voltam a ....csak akasztott ember nem!Voltak persze sárdobálás is, de hát nem veszi észre a drága, hogy a saját vérétől vonja meg azokat, amit ő maga nem tud megadni (mert nem is képes rá)
Olyan rövid az élet, és ezek az évek így múlnak el....soha nemtérnek vissza!
Galádság a mások idejével garázdálkodni.
Szóval, nem ártana egykicsit önmagunkba mélyed mielőtt elhamarkodottan cselekedünk
Ennyi

Figyelj Derill, engem a csecsemőkorú gyermekem mellől rángattak bele perekbe, hatósági eljárásokba, szakértői vizsgálatokba. Sajnos tudom, hogy mivel jár, ha az ember legbensőbb ügyeit intézmények vizslatják, kérdőjelezik meg. Meg kellett szoknom, hogy kirakatban éljek. Mivel átéltem pontosan tudom, hogy ha nem kikerülhetetlen nem teszem ki sem magamat sem a gyermekemet a jogi hercehurcáknak. Lehet, hogy az én esetem ritka, és sok nő megalapozatlanul maga mögött tudhatja a jogrendszer támogatását.
Nem hiszem, hogy csupán a férfi és női szemléltek közötti ellentétekről van szó. Annál is inkább, mert nálunk a kapcsolattatást akadályoztató legfőbb tényező épp egy nő. Attól még, hogy bármilyen okból függőségben tartja a kislányom apját nem gondolom, hogy támogatnom kéne egy beteg rendszert. Egyetértek partner1 hozzászólásával, van olyan, hogy valaki nem tud kitörni egy számára méltatlan párkapcsolatból. Nyilván nem a nőnek, hanem a kislányom apjának kéne mérlegelnie azt, hogy milyen zavaros érzelmi hatásoknak teszi ki a gyerekünket. Valóban az apa pszichológiai vizsgálati eredményébe a személyiségének jellemzése után az írták le, hogy a gyermeknevelésre való alkalmassága esetenként hátrányosan módosulhat. Én azt szeretném, hogy minél ritkábban forduljanak elő azok az esetek, amikor az apa gyereknevelésre való alkalmassága hátrányoson módosul. Úgy gondolom, a kislányomnak joga van egy olyan édesapához, aki a maga ura.

partner: nem hinném hogy tullépné, márcsak azért sem, mert ha bármi nem igaz belőle, azt majd a felek eldöntik. Azonban nem tartom etikusnak vagdalkozni azzal, hogy kielemeztél valamit, rájöttél valamikre, majd ezeket szépen eltitkolod. Ha nem állt szándékodban leirni, akkor nem kellett volna emliteni.

Az, hogy moamoa pasija nem tud bárkitől is szabadulni, a gyermekkel való kapcsolattartása szempontjából nem releváns.

A joggyakorlat tényleg nőpárti, de pontosan tudom, hogy vannak olyan nők, akik nem tehetnek arról, hogy elhagyták őket. Ez viszont még mindig nem indok arra, hogy a gyereket elzárják az apától. Gondoljanak bele ha ők lennének hasonló helyzetben. Gyerek a másik szülőnél, fizethetik a tartásdijat, és kéthetente láthatják pár órát a gyerkőcöt. Hogy viselnék? És hogy viselné a gyerek? Ugyanolyan rosszul, mint azt, ha az apja nincs vele.

Svejk csak egy apa a sok közül. Nem lehetett ott, amikor a gyermeke 3-4-5 éves volt. Egyetlen szülinapját sem töltötte a gyermekével, egyetlen szentestét sem, amióta elváltak.

Moamoa: elhiszem, hogy mindez számodra probléma, azonban még mindig nem alap arra, hogy a gyereked ne nyaralhasson/telelhessen az apjával külföldön.

Sok ilyen szakvéleményt láttam már. Az, hogy módosulhat, nem jelenti azt, hogy fog is. Még a bünözőt is megilleti az ártatlanság vélelme, ami azt jelenti, hogy még ha ölt is, akkor is elengedik egy idő után, mert feltételezik, hogy nem fog legközelebb ölni. Azon feltételezés alapján pedig remélhetőleg senkit sem ítélnek el, hogy esetleg egyszer majd talán, de nem biztos....

Ez részedről csak egy kapaszkodó - támadási lehetőség.
„Én azt szeretném, hogy minél ritkábban forduljanak elő azok az esetek, amikor az apa gyereknevelésre való alkalmassága hátrányoson módosul. ” Ezt csak ugy érheted el, ha nem támadsz, hiszen a módosulás mindig annak következménye, hogy az apa - aki vesztes pozicióban van, hiszen a gyerek nálad van - védekezésre kényszerül a magatartásod miatt. Most az utlevél, majd máskor bármi más. És a gyerekek pont itt sérülnek a legtöbbet.

Nem akarod, hogy valami baj érje a gyermekedet, ugyanakkor épp a Te magatartásod váltja ki azt, hogy baj fogja érni. ezt kellene végre megértened.

Ha Te lennél a másik oldalon, és nem kapnád meg az utlevelet, nyilvánvaló, hogy Te is próbálnál valamit tenni ellene. Hiszen indokod igazából nincs arra, hogy miért tartanád vissza.

A kislányodnak sok mindenhez joga van. Az apa olyan, amilyen, Te választottad a gyermeked apjának. Azonban innentől kezdve, hogy a gyermekedet megszülted, joga van mindkét szülőjéhez. Joga lenne boldogan élni, és ezekről a problémákról nem is tudni. Joga lenne felhőtlenül nyaralni hol veled, hol az apjával, ha Ti már nem is éltek együtt. Ezeket a jogokat pedig Te tudnád a legjobban biztositani számára, hiszen Te gondozod.

Kedves Derill,

De, túllépné. Tisztában vagyok a saját szakmám etikai határaival. Megengeded, hogy irjak arra az e-mail cimre, amit megadtál ebbne a fórumben?

Természetesen. Azért van:)

Sziasztok!

Elég régen nem jelentkeztem, megpróbáltam magam minél távolabb tartani az indulatoktól. Örömmel látom azonban, hogy nem maradtam egyedül álláspontommal.
Derill, neked pedig külön köszönet jár, mert megnyugtattál, hogy nem én okoztam a kálváriát egy helytelen hozzáállással.

Az alapvető problémám még most is abban rejlik, ami már sokszor "elhangzott" itt: nevezetesen, hogy jelenleg sem a jog, sem a gyakorlat szerint nincsenek egyenlő félként kezelve az apák és az anyák. Ez pedig a nőknek marha nagy biztonságot nyújt. Még azok is, akik alapvetően nem akarnak rosszat, egy idő után elhiszik, hogy nekik lehet ítéletet hozni egykori partnerükről. Felülbírálhatják és ellenőrizhetik, majd eldönthetik, hogy helyes-e amit tesz.

Derill példái nagyon is érzékletesek: mitől van egy születésnaphoz vagy szilveszterhez több "joga" anyukának? De még a gyerek kedvenc tévéműsorához is: miért egyértelmű, hogy anyuka kell, hogy mellette legyen akkor?

Vannak olyan apák, akiknek elég a kétheti láthatás, és elfogadják ezt a szokást, de ettől még azok, akiknek nem elég, még nem deviánsak, sőt!
Azt pedig mindenkinek üzenem, hogy sürgősen felejtse el, ezeket a férfiakat tenni felelőssé a kialakult helyzetekért. Ilyenkor jön ugyanis a„ Miért csinálod ezt a gyerekkel?” (Nem ő csinálja a gyerekkel, hanem ketten csinálják) vagy a „Szerinted ez jó neki?” (Nem, nem jó neki, de az mitől lenne jobb, ha őt nem látná, csak kéthetente?) és az „Én is elváltam, de ilyen eszembe sem jutott volna, mert ez nem a gyerek érdeke” (lsd. előző bekezdések).

Nos, vannak apák, akik ezt a marhaságot elhiszik, bedőlnek a lehető legaljasabb lelki csapdába, és feladják. Anyuka pedig boldog, mert neki lett igaza.

Derill!
Köszönöm az infókat a pszichológiai vizsgálattal kapcsolatban. A tárgyalás megvolt, csakúgy mint az én meghallgatásom, és a bíró be is jelentette a pszichológus bevonását.
2 kérdésem is lenne - mert persze megint van... :-)
Az egyik, hogy az általad említett beadványokat mikor kell beadni? Kell/kellett volna ezt jelezni a tárgyaláson vagy ezt az ügy folyamatában bármikor meg lehet ejteni? Ezt nyilván fogja tudni a mi ügyvédünk is, de veled előbb kerülök (én) kapcsolatba :).

A másik, hogy szerinted milyen rendszer igazán alkalmas minden félnek? Úgy értem a szülőknek és a gyereknek is a napok ill. hetek elosztásában. Nálunk jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy hétfőtől csütörtökig egy nap itt és egy nap ott, majd a hétvégék (péntektől) váltva. Szerintem a gyerek ezt megszokta, és nincs ezzel problémája, ráadásul négy napot a hétből mindig egyhuzamban valakinél tölt, hiszen vagy csütörtöktől vasárnapig vagy péntektől hétfőig "egyhelyben" van.
De azért érdekelne, hogy Te milyen gyakorlatot ismersz, mert ha van ideálisabb megoldás, akkor átállhatnánk rá.

Anyuka különben most erre való hivatkozással nem megy bele a közös felügyeletbe: szerinte ez nem jó a gyereknek. Amiben mondom, lehet hogy igaza van, de mi egyelőre jobb megoldást nem tudunk. Az ő ajánlata az, hogy nála legyen elhelyzve, mert akkor nem lenne "rángatva", de ez nyilvánvalóan nincs partiban a milyénkkel.

Hát ez nagyon részigazság, de nem a jogból, hanem a férfiak és nők személyiségéből, továbbá a helytelen bírói gyakorlatból fakad. A jog szerint ugyanis egyenlőek. De sajnos a jog jelenleg nem tartalmaz szabályt arra, hogy mi történjék, ha a szülők nem tudnak együtt élni, és szét akarnak költözni. A gyereket szétszedni nem lehet (ha kettő van, meg lehet osztani, de ez is csak félmegoldás mindkét gyerek számára, hiszen mindketten elszakadnak valamelyik szülőjüktől, ha a szülők agyamentek, és képtelenek belátni, hogy a gyerekeknek mindkettőjükre szükségük van, még akkor is, ha nem akarnak együtt élni).

Ebben a helyzetben az erősebbé a gyerek (aki hatékonyabban magánál tudja tartani a gyermekelhelyezési per végéig).

Itt lép be a személyiség. A nők erőszakosak, jogot formálnak a gyerekre, és viszik magukkal, vagy maguknál tartják. A pasik konfliktuskerülőek, ráadásul nem akarják kitenni a gyereket egy huzavonának, tehát hagyják ezt az állapotot eleinte abban bizva, hogy majd a biróság náluk helyezi el, hiszen ők jogkövetők voltak, hiszen a másik lépett félre stb. Elfelejtik, hogy egyrészt a biróságot egyáltalán nem érdekli, hogy ki lépett félre, és ez nagyon helyes, ugyanis a félrelépésnek is vannak okai. Másrészt a biróság nem szivesen változtatja meg a gyerek elhelyezését, tehát ha végig az anyánál volt, ritka eset, hogy az apának ítéli, szintén ritka, hogy mondjuk egy szopós gyermeket az apa magához vesz.

Igen ritka az, hogy egy férfi vonja ki a gyereket a közös szülői felügyelet alól (lásd. Balázs01 esetét).

A gyermekek manipulálása pedig azonnal elkezdődik, ahogy az egyik szülő önhatalmulag magához veszi, hiszen tudja, hogy lesz pszichológiai vizsgálat, tudja, hogy mindent eldönthet az, ha a gyerek ragaszkodik a másik szülőhöz is, tehát manipulálni kezdik a gyereket, sokszor olyan hatékonyan, hogy pár hét leforgása alatt a különélő szülő ellen forditják, még akkor is, ha már szinte felnőtt (hát még egy kicsi gyereket).

Ennek meg vannak a technikái, pl. a másik szülőt folyamatosan rossz szinben tünteti fel, vagy pár órás, felügyelet melletti kapcsolattartást "engedélyez" neki, és ez esetben persze a gyerekben is felmerül, hogy ha csak ugy lehet velem apu vagy anyu, hogy idegenek vigyáznak rám, akkor biztos nagyon rosszat tett stb.

Ugyanigy meg vannak annak is a technikái, hogy ne kelljen a gyereket odaadni. Pl. mindig valami elfoglaltsága van a gyereknek a kapcsolattartás idején (edzés, gyerekzsur, nyelvóra stb.), vagy valahogyan mindig akkor lesz beteg, és még orvosi igazolást is tud szerezni az anyuka. Ilyen esetben érdemes beidéztetni a dokit a gyámhatóságra, és rákérdezni, hogy ő maga állapította meg lázméréssel, hogy a gyermek lázas, vagy anyuka "bemondása" alapján adott igazolást? Merthogy sokszor az anya meg sem mondja, hogy miért kell az igazolást, arra hivatkozik, hogy a gyereket nem tudta óvodába, iskolába vinni, mert ment a hasa, lázas volt stb. kellene igazolás. Ezt a doki nem tudja ellenőrizni, hogy valóban igy volt-e. Sokszor ráadásul a gyerek tényleg épp a kapcsolattartás idejére lesz beteg, mert az otthoni feszült légkör, az anya kapcsolattartás előtti idegessége szorongást okoz a gyerekben is. (Azért irok anyákat, mert apáknál ez olyan ritka, hogy 17 év alatt, amióta gyámügyekkel foglalkozom, egyszer sem találkoztam olyannal, hogy apa csinálta volna, igaz, régen fehér holló volt, hogy apánál helyeztek el egy gyereket, ez ma már sokkal sürübben fordul elő.)

Ugyanilyen manipuláció pl., hogy a gyereknek megszabja az anya, hogy "mit kell álmodnia", pl. az anya lakásáról, az otthon lévőkről (anya, nagyszülő, stb.). Sőt, azt igéri a gyereknek, hogy ha otthonról álmodik, akkor valóra válik az álma, ami egy sugallt álom: otthon fog felébredni. Volt rá példa, hogy szegény gyerek nem mert aludni, mert félt, hogy otthon ébred fel, inkább átvirrasztotta az éjszakát.

Ugyanilyen manipuláció pl. az, amikor az anya uj kapcsolatot létesit, és abból uj gyerek születik, akkor azt igéri a gyereknek, hogy téged is ugy fognak majd hivni, mint az uj gyereket (tehát meg fog változni a vezetékneve). A gyerek kiközösitettnek érzi magát a családban, mivel mindenkinek x a vezetékneve, az övé meg y, és látszólag vágyik is a névváltozásra.

Hasonló manipuláció, amikor birósági per, vagy szakértői vizsgálat előtt a gyereket folyamatosan azzal traktálják, hogy mit fog a szakértő vagy a biró kérdezni, és arra "mit kell" válaszolni.

Vagy például az, hogy pont a kapcsolattartás napján a gyerek kedvend étele készül, ami persze a kezdő időpontra valahogy sehogysem készül el, ezért szegény gyerek nem ehet belőle. Vagy szombatra meghivják a baráti családot gyerekestül, amin persze szegény gyerek nem lehet jelen. Vagy a beavatott barátnők már eleve minden gyerekzsurt a kapcsolattartás idejére szerveznek, amiről szegény gyerek mindig lemarad.

De kimerithetetlen a nők fantáziája. Ezek szinte sablonra mennek, amit minden valamirevaló ügyintéző vagy biró ismer, ugyanugy, mint azokat a "trükköket" amikkel a pasit megpróbálják leirni: pedofil, agressziv brutális állat, nőzik, iszik, ittasan vezet, jól keres, de elissza, elszórakozza amit keres, netán elkurvázza, vagy ha semmi sem "jön be", akkor buzi a pasi.

Volt például olyan ügy, hogy a pasi állítólag megütötte egyszer a gyereket. Majd semmi sem történt, a család együtt elment nyaralni az évben és utána is. Ezután viszont elváltak, és ekkor vette elő a nő azt az állítólagos verést. A szép az egészben az, hogy a tizenéves gyereket olyan ügyesen manipulálta az apa ellen, hogy az szóba sem akar állni vele.

Pszichológiai vizsgálat: az inditványokat mielőbb meg kell küldeni a biróságnak, ugyanis azt a biróságnak még ki kell küldenie a szakértőnek. Ha a szakértő már behivott, akkor kizárt dolog, hogy a birósághoz akkor benyujtott inditvány eljut hozzá a vizsgálatig. Egyébként meg egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy minden ügyvéd tudja. Sok esetben az ügyvédnek eszébe sem jut inditványt tenni, megvárja a vizsgálat eredményét, és csodálkozik, hogy a fontos dolgokat a szakértő nem vizsgálta. Naná, honnan tudná, hogy fontos, hisz akkor látja először és valószinüleg utoljára a delikvenseket, és nem biztos, hogy 1-2 órás vizsgálat alatt mindenre rájön, amire kellene.

"nála legyen elhelyzve, mert akkor nem lenne "rángatva" - ebben hol a logika? Mi köze az elhelyezésnek a kapcsolattartáshoz, mert szerintem semmi.

A közös szülői felügyelet arról szól, hogy mindkét szülő azonos jogokkal rendelkezik a gyerekekkel kapcsolatban, beleértve a döntési jogot is (a szülői felügyeleti jog ugyanis döntési jogositványokat jelent a gyermek gondozása, nevelése, törvényes képviselete, vagyonkezelése, és gyámnevezése kérdésében).

Ilyen esetben előszeretettel kérik a nők, hogy legyen ugyan közös szülői felügyelet, de a gyereket náluk helyezzék el. Ez azért van, mert tudják - nekik is van ügyvédjük -, hogy a közös szülői felügyeletet kérelemre a biróság köteles megszüntetni. Tehát ha mondjuk a végzés jogerőre emelkedését követő nap kéri, hogy szüntesse meg a biróság a közös szülői felügyeletet, a biróság meg fogja szüntetni. Ez esetben a gyermekelhelyezés már eldőlt, a gyerek nála van elhelyezve, tehát elérte amit akart.

Amennyiben azonban a gyermeket ilyen esetben a biróság mindkét szülőnél helyezi el (merthogy a Csjt. hibája folytán az elhelyezésről ugyan köteles dönteni, de azt nem irja a Csjt., hogy mindkét szülőnél nem helyezheti el, tehát lehet), akkor anyuka nem ussza meg a gyermekelhelyezést, ha kéri a közös szülői felügyelet megszüntetését.

Közös szülői felügyeletnél egyébként, amikor mindkét szülőnél ugyanannyit van a gyerek, mindkét szülőnek pont ugyanannyi joga van, milyen jogon helyezné el a biróság akár az egyik, akár a másik szülőnél?

Épp ezért, a Csjt. módositásban ez már nem fog szerepelni, nem kell majd a biróságnak a gyermek elhelyezéséről dönteni, sőt, olyan sem lesz, hogy a különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel, hanem szülői felügyelet rendezés lesz a biróság feladata, aminek a lényege, hogy a különélő szülőt több jog, bizonyos döntési jogok is megillethetik, a biróság döntésétől függően. Ez sajnos még a jövő zenéje, 2007-ben várható legkorábban a hatályba lépés.

Visszatérve: szerintem az egy hét az egyik szülőnél, egy hét a másik szülőnél a legjobb megoldás. Nagyobb távolságnál esetleg az egy hónap az egyiknél, egy hónap a másiknál, de iskolás korban már ez is kizárt, hiszen nem járhat egyik hónapban Mátészalkára suliba, másik hónapban Sopronba, attól függően, hogy épp melyik szülőnél lakik.

Normális szülőknél (és itt a fő hangsuly a gondozó szülőn van), és nagyobb gyereknél ilyen esetben azt lehet, hogy a gyerek mondjuk az egyik szülőnél lakik, de amikor csak teheti, a másik szülőhöz mehet, pl. szünetekben, hétvégeken. Ezt normális esetben nem kell szabályozni, igen sokan meg tudnak ebben egyezni.

Nagyobb gyereknél ráadásul már jönnek a magánprogramok, egy 16 éves gyerek igen ritkán akarja a hétvégéit, szüneteit az őseivel tölteni. Szóval oda kell figyelni, és minden ügy egyedi. Ne csak a szülők osztozkodjanak a gyereken, nem árt, ha neki is van némi beleszólása a dologba.

Ha pl. jólérzi magát az apánál, ne kelljen percre pontosan visszamennie - és ez megint a gondozó szülőn, az anyán mulik.

Ha minden kapcsolattartáskor üvöltözik az apával, hogy megint késtél, a gyerek igen nagyon fogja utálni - ez ugyanis nem a gyerekről szól, hanem a kötözködésről.

Én a helyetekben hivatkoznék tehát mindezekre (akár kimásolhatod, és becsatolhatod a biróságra), ez a rángatósdi pedig tuti csapda, hiszen semmi logikája nincs. A kapcsolattartás ugyanis akkor is megilleti az apát, ha az anyánál helyezik el a gyereket, akár egy nap itt, egy nap ott, akár egy hét itt, egy hét ott formában, attól függően, hogyan egyeztek meg. Ha pedig nem tudtok megegyezni, akkor legalább minden második hétvégén, hét közben 1-2 napon, minden szünidő felében, minden páros ünnep egyik napján, minden évben az apa szüli és névnapján és családtagjai szüli és névnapján, minden páros évben a gyerek szüli és névnapján, szenteste, szilveszterkor, augusztus 20-án. Ez véleményem szerint az alap, mert a szülők csak egymástól, és nem a gyerektől válnak. Ha ettől a biróság el akar térni, csak akkor teheti, ha a különélő szülő nevelési képessége rosszabb, mint a gondozó szülőé, és indokolni köteles, hogy miért, mennyiben korlátozott a nevelési képessége. Ezt a szakvélemény és egyéb bizonyitékok (tanuk, video és hangfelvételek stb.) alapján tudja megtenni. Amelyik szülő pedig a gyereket használja fel háborura, az alkalmatlan a nevelésére, tehát oda kell adni a másik szülőnek, akkor is, ha az történetesen férfi.

Szia gasko!

Bocs most is rövid leszek mert rohanásban vagyok és csak 10 percem van.
De ha gondolod és van rá igényed, és kérdezel, írok hosszabbat is neked.
Nem olvastam el rendesen az utolsó leveled és Derill válaszát de a konstrukcióhóz hozzá tudok szólni. Nálunk 1 éve "1 hét itt - 1 hét ott"-ban működik a dolog a exem és köztem a 6 éves kisfiunkkal kapcsolatban.
És remekül bevált a dolog. A gyerek azóta is boldog és kiegyensúlyozott. És az exemnél és nálam is pont ugyanolyan jól érzi magát.
De ennek azért voltak előfeltételei.
1, Pont ugyanannyira vettük ki a részünket a gyerekkel kapcsolatos dolgokból mindketten a születése óta. Következésképpen ismerjük minden gondolatát, és tökéletesen el tudjuk látni külön-külön is.
2, Pont ugyanannyira szeretjük a gyereket és pont ugyanannyira szeret mindkettönket.
Mégha mást is kap mindkettőnktől ( De ez természetes. )
3, A szakításunk óta is jó a kapcsolatunk az exemmel és rugalmasak vagyunk mindenben.
( Mert ez a konstrukció majdhogynem napi kapcsolatot igényel. Komolyan. Ja, és ha már itt tartunk pl. ez volt az egyik butaság amire céloztam. Mármint amikor azt írtad, hogy a bíróság a felek akarata ellenére kényszerítse ki a közös elhelyezést. Pont a fentiek miatt ez nonszensz!!! És csak a gyerek inná meg a levét. :-( )
4, Maximálisan a gyerek érdekét tartjuk szem előtt.

Nem akarok okoskodni, de ha ti mindenféle meghallgatásokra, tárgyalásokra, és pszichológiai vizsgálatokra jártok, akkor azért kicsit necces a dolog.

Mindenben meg kéne egyeznetek még a bírói szakasz előtt. De abszolút mindenben!!!
Mi írtunk egy hosszabb vagyoni + gyermekelhelyezési megállapodást ügyvédek segítségével, amit ellenjegyeztek.
Aztán írtunk egy rövidebbet, csak a gyermekelhelyezésről, és ezt adtuk be a bíróságra ( a vagyonit azért nem, mert egyrész felesleges, másrész meg készpénzmozgás révén lettek volna adó- és illetékköteles dolgok is, amit így kikerültünk.) . Nem emlékszem pontosan, de 2-3 hónap várakozás után, egy 25 perces meghallgatás keretén belül ( ami csak puszta formaság volt) megkaptuk rá a nagypecsétet a bírónőtöl. Ennyi volt az egész hivatalos része.
Ha akarod elküldöm neked a mi rövidebb és hosszabb megállapodásunkat. Természetesen fiktivizálva.

Ez kész, basszus. Ez 20 perc volt. Bocs, most rohannom kell!

Zsolt

Sziasztok, mindenkinek nagyon köszönöm a választ és a segítséget!

Papp Zsolt!
Először is, örülök a levelednek, és főleg annak, hogy most egész más stílusban szólítottál meg... Õszinte leszek: első körben nem loptad be magad a szívembe :-)
A lényeg, hogy nagyon sokat segít amit írtál, és természetesen megnézném a megállapodást is (köszi).

Igazad van természetesen abban is, hogy mindenről meg kéne egyezni, és szándékainkat mi sem bizonyítja jobban, mint a tény: ezidáig (nem vagyok biztos a számban) 3-5-ször ajánlottuk fel a közös felügyeletet a jelenlegi kapcsolattartási rendszerrel (amit már írtam lejjebb). Minden alkalommal a kategórikus fogadta az ajánlatot.
Éppen ezért írtam amit írtam. Az apának ilyenkor egyszerűen nincs más választása, minthogy harcol, és kénytelen belemenni a mocskos huza-vonába. Ha feláldozza a gyerekhez való ragaszkodását és "feladja a küzdelmet", azzal jót tesz?
Két emberen múlik a dolog, és ha ebből az egyik csak abban hajlandó megegyezni, amit elképzelt magának, akkor az nem alku.

Ja, és a közös elhelyezéssel kapcsolatos "butaságomról" csak annyit még, hogy természetesen mindennel amit írtál egyet értek és tisztában vagyok. Akkor is próbáltam jelezni (ezek szerint nem elég hatékonyan), hogy tehetetlen dühömben írtam, nem látok rá reális, elfogadható lehetőséget.
Ez is összefüggésben van az előzőekkel, vagyis hogy úgy gondolom, sokszor azon bukik meg a közös felügyelet, hogy a gyakorlat az anyáknak kedvezőbb helyzetet/esélyeket kínál (mégha ez egyre kevésbé igaz is), és ezt az anyák el is hiszik. Így tehát az alku pozíció úgy néz ki: "Vagy elfogadod az ajánlatomat, vagy nem. Ha nem, megyünk a bíróságra, ahol esélyed sincs, ezt lásd be! Egy anya azért mégiscsak egy anya!"
És mégyegyszer: lehet, hogy nincs igazuk, de elhiszik, így harcolnak, és az apát állítják be a harc okozójának.

derill!
Persze, tudom én hogy egyenlőek, de hát itt is áll, amit az előbb Papp Zsoltnak írtam. Remélem hogy az új módosítások, amikről írtál majd javítanak az ilyen helyzeteken, bár persze a gyerekenek mindenféle módosítás nélkül, a törvény ereje nélkül kéne élnie az életét, pusztán a szülők megállapodása alapján. De nyilván ha már itt tartunk erről már nem beszélhetünk.

Eszméletlen dühítő, amikor egy 8 éves gyerek bíróságról meg válásról beszél, és mikor rákérdezek, hogy "nahát, Te meg hol hallasz ilyesmikről?" akkor azt mondja "Hát, egy filmben láttam..." És akkor az ember szíve megszakad, mert nem ezt érdemli, neki még bőven elég kéne hogy legyen az a probléma, hogy a számítógépes játékában nem tud egy szinttel tovább jutni.
És akkor mit mondjak? Hogy apával mi azért nem beszélünk neki ilyesmiről, mert egy boldog életet szeretnénk neki, hogy ne kelljen egyelőre problémákkal szembesülnie? Vagy kezdjünk mi is kígyót-békát kiabálni mindenkire?
Ez az, ami miatt az ember tehetetlen dühöt érez, és néha butaságokat ír...

És tudod, amikor azt írod, hogy az erősebbé a gyerek akkor is hasonló dolgok jutanak eszembe. Minek legyen az ember emberséges, miért próbálkozik a békés megoldásokkal, amikor ezzel gyakorlatilag a saját esélyeit csökkenti? Persze kapásból rávágom: a gyerek érdekében. De hogy van az, hogy ezzel a hozzáállással nem pozitív irányba billen a mérleg?
Az egy szép, idealisztikus kép, hogyha valaki jó, akkor azt visszakapja a világtól, de ez nem feltétlen igaz. És még az is lehet, hogy hosszútávon az lesz, de mint tudjuk, az elmaradt éveket senki nem tudja majd apukának visszaadni. Ha a jóindulat vezérelte, és nem vette magához a gyereket amikor tehette volna, nem dumálta tele a fejét anyukáról stb., hanem ehelyett egyenlő arányban próbálta kivenni a részét az életéből, és mindennek következtében mégsem ő lesz/lehet a nyerő...

És akkor persze megint ott tartunk, hogy nem minden ennyire fekete-fehér. Vagyishogy valószínűleg anyuka is érez hasonlókat (bár lassan már ezt sem tudom elhinni, hiszen akkor a megoldáson lennénk mindannyian), és egyáltalán nem biztos, hogy minden jó amit mi teszünk. De addig, amig egy kicsit is indulatok/harag keveredik a gyerekről folyó tárgyalásba, addig nem születhet megegyezés. SZERINTEM!

Egy hét itt- egy hét ott-verzió. Vannak félelmeim ezzel kapcsolatban, de kétségtelen, hogy nagyobb állandóságot jelenthet a gyereknek.
Félnék például attól, hogy amikor hazajön, vajon rám mer-e nézni. Merthogy van, hogy négy ott töltött nap után sem reagál semmire, ami velem kapcsolatos. (És ezzel megintcsak nem vádolnék senkit azzal, hogy rólam bármit is mondanának neki, de hogy a légkörből megérzi az is biztos). Persze az is lehet, hogy én teszek valamit rosszul, de azt mindenképp furcsának találom, hogy nem sokkal később pedig odabújik hozzám, a hajamat szeretné fésülgetni vagy csak egyszerűen rajzolni szeretne velem. Mondom, tudom hogy nem vagyok tökéletes de az ilyen dolgok szerintem elég furcsák...

Ja, és derill, már a múltkori beírásodat is kimásoltam, úgyhogy természetesen most is ezt teszem! :-)

Mégegyzser mindenkinek nagyon köszönöm!!!

Háát, az én bejegyzésem idejéről már nem is szólnék (na meg a hosszáról)...

Hahó gasko!

Elküldtem a fiktivizált megállapodásunkat.
De csak a gyermekelhelyezésest, a vagyonit nem. Mint látod mindent részletesen és pontosan le kellett írni ( hogy szünetekben ünnepek alatt meg amúgy hol a gyerek ).
Az 1 "hét itt - 1 hét ott"-ot igyekszünk pontosan betartani, de ha egyikunk pl. elutazik akkor néha borul a dolog. A szüneteket és ünnepeket meg rugalmasan elosztjuk, nem úgy ahogy le van írva, hanem ad-hoc jelleggel. Mármint, hogy kinek mikor jó, vagy mikor utazna a gyerekkel meg hasonlók.
Másképp nem is lehetne. Ha az számítana ami le van írva a megállapodásban, akkor már megette a fene az egészet.

Gasko: amiket irtál, azok sajnos tényleg előforduló dolgok, de szerencsére egyre kevesebb biróságnál, hatóságnál. Sajnos épp azok nem olvassák általában a fórumot, akiknek nem ártana, akik lemaradtak valahol a középkor elején, és még mindig ugy gondolják, hogy azzal, hogy a szülők elválnak, az anyáé a gyerek, az apáé meg kéthetente pár óra, az is az anya felügyelete mellett. Sajnos még látok ilyen szabályozásokat, főleg bizonyos bíróktól (fura módon mindig ugyanattól, és attól mindig olyat, ami az apának kedvezőtlen, olyat soha, ami az anyának lenne az).

Szerencsére egyre ritkább az ilyen döntés, a családjogi törvény módositása is abba az irányba mutat, hogy a jogalkotó már felmérte, hogy az apa nem a gyerektől válik, hanem csak az anyától.

Nahát...! Akit érdekel, annak elmondom. Megszületett a döntés. Ideiglenes elhelyezési kérelemre, amit ez év 07.18.án adtam be a bíróságra...
Semmilyen reagálás nem jött a kérelemre eddig a bíróság részéről, az érvényes bontóperre (okt. 5), maradt a kérelem elbírálása.
Természetesen a másik fél nem jelent meg, lábadozásra hivatkozva , csatolt egy zárójelentést, ami tartalmazza hogy 09.23.-án a kórházból 3 napos betegeskedés után "javuló általános állapotban, tartósan láztalanul otthonába bocsájtjuk". Ezt az indokot a bíró elfogadta. Ugyanezen a napon viszont a gyámhivatalban meg tudott jelenni-idézés nélkül. Ez a papír is ott volt a bíró kezében amikor döntött.
Van egy pedagógiai vélemény, amiben a gyermek osztályfőnöke ezt a véleményezést írja 14 tanítási nap után (azelőtt nem is látta a gyereket és abban az iskolában senki sem, az apát sohasem látta)

• mint osztályfőnök úgy látom, hogy az anyánál való elhelyezés mindenképpen a kisfiú érdekeit szolgálná.."
• a környezettanulmány mindösszesen arról szól, hogy az ottlakóknak mennyi a jövedelme( ezt az ottani családsegítő véleményezte)

  Azt viszont végképp nem tudom, hogy a gyámhivatalnak miért van joga beidéznie "pszichológusi meghallgatás céljából", amikor éppen a másik fél áll pszichiátriai kezelés alatt immáron 6 éve és ez a papír ott is van a gyámhivatalnál.....

  A bíró a keresetet elutasította, a láthatást úgy szabályozta, hogy "... minden hónap páros hétvégéjén..", amit már ismerünk, hogy milyen vitára ad okot....

  Szóval ismét egy nagyszerű példa arra, hogy mennyire büntetik azt, hogy az anya 4 hónapja elzárja a gyereket az apa elől (pedig világosan le van írva hivatalos szerv által, hogy az anya mellett a gyerek veszélyben van, amit a pszichológus is alátámaszt). Az érdekes az, hogy betegségre való hivatkozással lett beadva az ideiglenes kérelem (alátámasztva az éppen aktuális kórházi jelentéssel), amikor is kötelessége lett volna átadni a gyereket az apának, valahogy ezt is elfelejtette a bíró. Amellet is elment a bíró, hogy az anya azáltal hogy ellenőrzött láthatást kért az apával szemben, elismerte hogy mennyire nem korlátozta eddig is azt.... 4 hónapi láthatáskorlátozás után szóba sem került az eddig elmaradott idő pótlása ...

  Magyarul hiába van az bizonyítva hogy a betegsége miatt nem alkalmas a gyermek nevelésére, hiába jelenti ki hivatalos szerv, hogy veszélyben van a gyerek, hiába támasztja alá a pszichológus is, hiába a láthatás bizonyított korlátozása, hiába az önhatalmú kiszakítása a gyereknek az eddigi nagycsaládos környezetéből, a bíró csak azt látja, hogy ahová a gyerek került ott elvileg nincs súlyosan veszélyeztetve. És akkor mondja valaki, hogy nem ezek a döntések hivatottak arra, hogy gerjessze az indulatokat.

Szia Kissember!

Az ideiglenes elhelyezési kérelmet nem sürgősséggel kellene elbírálni??
Csak azért kérdezem, mert Nálatok is eltelt 3 hónap a beadástól. Nálunk első fokon 2 héten belül elutasították, nosza beadtuk másodfokra is, aug. 19-én. Azóta semmi válasz nincs. Nálunk most 23-án lesz tárgyalás és lehetséges, hogy ítélet születik.
Lehet, hogy nálunk is erre várnak? Nem kellet volna azért mégis valamire hívatkozni a másodfoknak, hogy mi a fenéért ülnek eddig rajta?
Komolyan, én olyan bizonytalan vagyok ebben a jogrendszerben!
Ha valaki ideiglenes elh. kérelmet ad be, azért arra meg van az oka.
Nálunk viszont az elutasítás indokából tökéletesen kiderült, hogy nincs képben a bírónő, még a gyerek nevét sem írta helyesen!
Pedig én nő vagyok! De adja isten és őszintén kívánom, hogy a bírónő a tények alapján döntsön és ne a diszkriminácó elve alapján, miszerint "apának nem jár a gyereke!"

Balázs az a helyzet, hogy az indoklásban az szerepel(okt. 27. ) a 07.18. bedott kérelemre, aminek azóta már 3 kiegészítése is volt, hogy " az alperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében a kapcsolattartás szabályozását kérte, illetve az anya és a gyermek közözzi kapcsolattartás szabályozásáraterjesztett elő kérelmet". Persze hogy sürgősségi kérelem volt ez is, csak éppen nem találták gondolom indokoltnak, de semmi értesítést nem kaptunk.

"És akkor mondja valaki, hogy nem ezek a döntések hivatottak arra, hogy gerjessze az indulatokat."

De igen. Már én sem nagyon bízom semmiben.

Szia Papp Zsolt!

Megkaptam az átküldöt anyagot, de szerintem jó alaposan nézd át, mielőtt esetleg másnak is elküldenéd, mert sokminen bene maradt (név, cím...). Természetesen nem élek vele vissza (:annyira nem értek a joghoz, hogy azt sem tudom, hogy tehetném, de persze nem is áll szándékomban...) Csak szóltam, hogy tudj róla! És mégegyszer nagyon kösz.

derill! Hála az égnek, nem csak itt osztod a tanácsokat, hanem módosító javaslataiddal a törvények megváltoztatásában is szereped van. Olyan jó ezt tudni, hogy nem csak fafejűek vannak döntési helyzetben. Néha már hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mindenkit csak az érdekel, hogy a saját pecsenyéjét sütögesse, és minél többet akasszon magának, a többi nem fontos. Lehet arról többet megtudni, hogy hol/mivel foglalkozol pontosan, vagy az inkognitód miatt ezt inkább fedje homály?

Így van.... csakhogy ítélkezési szünet van a bíróságon és amikor aug. végén már intézkedhetnének, akkor lehet azt mondani, hoy úgyis minnyá itt van az okt. 5 és várják ki türelemmel és találunk valami kis ügyvédi ellenjegyeznivalót, amivel tologathatjuk a határidőt, aztán meg ha mondjuk ilyen-olyan indokkal nem jelenik meg a másik fél a tárgyaláson , akkor meg hivatalból nem lehet intézkedni. Időközben meg be lehet gyűjtögetni mindenféle bizonyítékot, hogy milyen jól érzi magát a gyerek az új helyen, beilleszkedett az iskolába, tartsuk meg a gyerek életében a folytonosságot, mert erőszakkal bár de a másik félnek sikerült magánál tartania. És akkor marad az, hogy mit is akar a másik fél, mé háborog, nyugodjon bele hogy ez történt a gyerek érdekében persze, hiszen nem megalapozott, hogy súlyos veszélyben lenne a másiknál hiszen az is ugyanolyabn jogú szülő..... Brrrrrrrrrrrrr... hányingert kapok