fenyegetés, zaklatás

Fórum → büntetőjog
újabb elöl     új hozzászólás

manócskás # 2013.11.07. 13:19

Üdv! Az ügyben szeretnék segítséget kérni, hogy a volt párommal szétmentünk, azóta telefonon megfenyegetett, hogy „elvágja a torkom”, „ne merjem betenni a lábam a belvárosba (Budapest), mert kicsinálnak” küldött üzenetet, hogy "kicsinál", és hogy bejön a munkahelyemre ott ugyanezeket teszi meg. A dolgaimat sem hajlandó visszaadni. Lakáskulcsom az van, de állítólag zárat cserélt azóta a lakás bejárati ajtaján. Mivel mi együtt éltünk (papír nem bizonyítja) elég sok mindenről van szó. Minden héten ígéri, hogy megkapom mindenem, de nem történik semmi. Kérem valaki mondjon valami tanácsot, mert ez így már tarthatatlan állapot. Előre is köszönöm.

ObudaFan # 2013.11.08. 11:01

Zaklatás miatt lehet feljelentést tenni. A dolgaid kiadása iránt pedig a bíróságon polgári pert lehet indítani.

Andris1 # 2014.01.27. 18:06

T. Hozzáértők !
A következő kérdéssel fordulok önökhöz :
Kisfiamat az óvodában rendszeresen maradandóan bántalmazta egy társa.Többször szóltunk a gondozónak, de nem tett ellene semmit.Ekkor az óvodába kihívattam a másik kisfiút, és eréjessen rászóltam . MÉGEGYSZER MEG NE TUDJAM HOGY BÁNTOD ! A kisgyerek nem sírt, az óvónő ekkor rászólt a gyerekre, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Másnap az óvodába közölték velem hogy a gyerek apja feljelentést tett a rendőrségen. Nem érdekelt, mert nem bántottam a gyereket.
Később a rendőrségen gyanúsítottként hallgattak ki,én elmondtam hogy nem bántottam a gyereket, de erélyessen rászóltam. Az óvónőt aki jelen volt azt állította a szembesítésnél hogy megfogtam a gyerek karját és megfenyegettem, hogy kezét lábát eltöröm. Kihallgatták a feleségemet is mert ős is ott volt, aki szintén állította hogy nem mondtam ilyet.A rendőrnő is mondta hogy ez nem egy rendőrségre való ügy.
Most kaptam egy levelet az ügyészségről hogy megvádolnak fenyegetéssel elkövetett zaklatás vétsége miatt.Tanúnak idézik az óvónőt, meg agyerek apját, aki ott sem volt az esetnél. Nem idézik a feleségemet aki ott volt és tudja hogy nem fenyegettem a kisgyereket.
Nagyon felháborít a dolog, hiszen a három jelenlévő közül kettő, én és a feleségem elmondtuk hogy nem történt ilyen. Mégis bizonyítékkén veszi a gyerek apja feljelentését, aki csak az óvónő elmondásából hallott az ügyről.Az én gyerekemen azóta meglátszik a bántalmazások nyoma amit a kisfiú okozott, és mégis engem vonnak felelősségre vétség miatt.Tudomásom szerint ezért bevonják a vagyonőri igazolványomat,és az erkölcsibe is bekerül.Valóban elítélhetnek olyanért amit meg sem tettem ? Mit tehetek hogy védekezhetek ez ügyben ? Köszönöm választ

Andris1 # 2014.01.27. 18:41

Még annyit írnék az esethez, hogy jóval később találkoztam a gyerek apjával az óvodában és közölte hogy most a rendőrségen intéztük a dolgot de legközelebb kitépi a karomat.Ez a fenyegetés valóban megtörtént, így én is tehetek feljelentést egy ilyen piti ügy miatt. Itt ketten voltunk jelen nem biztos hogy beismerné.De ha engem elítélnek úgy hogy három jelenlévőből kettő állítja hogy nem történt meg akkor ez is megállhat ? Ráadásul szerintem be is ismerné. Mit tegyek ?

ObudaFan # 2014.01.27. 22:23

Bizonyítékokat mérlegelni így, az interneten keresztül eredményesen aligha fog bárki is, ez a tárgyalást követően a bíró feladata, és nem árt, ha keresel egy védőt. Mindenesetre a bírói gyakorlat szerint a fenyegetésnek kellően komolynak kell lennie ahhoz, hogy ez a bűncselekmény megvalósuljon, jelen esetben ez szerintem erősen kérdéses.
Természetesen te is tehetsz feljelentést, de kérdés, hogy abból aztán mi bizonyítható, amit neked mondtak.

Andris1 # 2014.01.27. 22:51

.

Andris1 # 2014.01.29. 11:29

T Obudafan
Köszönöm szépen válaszát.
Közben sikerült belenéznem az iratokba,és egy másik ügyvéd is megnézte.Valójában 4 tanúvallomás áll bizonyítékként.

  • Az apájé aki csak a gyerek, és az óvónő elmondásából tud az esetről.
  • Az Óvónő aki a kitartóan állítja hogy megfenyegettem a gyereket.
  • Az enyém, de én gyanúsítottként nem vagyok köteles az igazat mondani, így állítólag kevésbé veszik figyelembe.
  • És a feleségemé, akit pedig esetleges elfogultsága miatt szintén nem fogják komolyan venni.

Így állítólag az óvónő elmondását fogják bizonyítéknak venni és ez alapján hozzák meg az ítéletet.
Az ügyvéd, akivel beszéltem nem is ajánlja hogy megbízzak valakit, mert az óvónő elmondása alapján el fognak ítélni,még ha nem is úgy történt az eset.
Ha valóban elítélnének,ez alapján akkor a feleségemet is elővehetik esetleg hamis tanúzás miatt? Csupán azért mert az Óvónő hazudik? Ennyi elég bizonyítéknak ?
Köszönöm

Kovács_Béla_Sándor # 2014.01.29. 12:32

Visszakérdezek: ha te lennél a bíró, hogyan értékelnéd az ellentmondó tanúvallomásokat? (Te nem vagy tanú.)

Andris1 # 2014.01.29. 14:50

Hát én nem ismerem a bírói gyakorlatot, ezért kérdezek.
Én, ha bíró lennék valószínűleg inkább hinnék az óvónőnek mert ő kívülálló az ügyben, de mivel van két ellentétes vallomás nem tartanám egyértelmű bizonyítéknak.Hiszen az óvónő személyes ellentétünk miatt is állíthatta ezt az apának.Most, hogy ez lett belőle már nem mer mást mondani,ki fog tartani a bíróságon is,nehogy baja legyen belőle.

kaméleon # 2014.01.29. 14:54

Egyébként az az óvónő sem lehet százas, aki a rábízott kisgyerekeket csak úgy kiviszi a más gyerekek dühös apjához, ha az „kihívatja”, majd hagyja, hogy a gyermeklélektanhoz nem konyító vagyonőr kénye-kedve szerint „nevelje”.
Vajon a másik szülő az óvónőn ezt miért nem kéri számon. Inkább vele lett volna elszámolni valója. Szóval, annak ellenére, hogy a kérdező biztosan megérdemelt volna egy hasonló „eréjessen” megfogalmazott elbeszélgetést a másik gyerek szüleitől, az óvónő esetében nem lehetetlen, hogy a saját felelősségét kendőzgeti azzal, hogy a másik szülő haragját kizárólag a kérdezőre tolja.

Andris1 # 2014.01.29. 15:04

Valóban én is így gondolom, ezért állítja hogy ő közénk állt és védte a gyereket.A valóságban rászólt a gyerekre, hogy kérjen bocsánatot tőlem. De ezt az apának nem mondhatta.

Agent Cooper # 2014.01.29. 16:28

Kedves Andris1!

Számomra mindkét verzió életszerű, mindkét eshetőséget elképzelhetőnek tartom. (Ennek ellenére a megérzésem azt mondja, hogy az igazság valahol a kettő között lehet.) Viszont szerintem az jó védekezés lehet Önnek, hogy abszolút nem érthető, hogy ha tényleg úgy történt volna minden, ahogy az óvónő elmondta, akkor miért nem értesítette azonnal az óvoda vezetőjét? (Talán azért, mert tudta, hogy hibázott.) Így aztán inkább a másik apukának adta elő a történetet immár olyan formában, ahol az ő szerepe pozitív kicsengést kapott...

Üdvözlettel: Agent Cooper

védelem és sértetti képviselet
e-mail: bartas@bartinfo.hu
http://frzs.hu/hir.php?…

tollasposta # 2014.01.29. 18:54

T. Andris1!
Érdekes a helyzete, amibe került, s ha megengedi, én is elmondanám, hogy én hogy látom, s mit tennék az Ön helyében, s bár sohasem lehet más helyzetével tökéletesen azonosulni, csakis akkor, ha kifejezetten hasonló megtörtént már az empátiát gyakorolni szándékozóval.

Azt az elején leszögezem, hogy Önnek nem szabad lett volna ilyen helyzetbe belemenni, de el tudom képzelni, hogy vannak helyzetek, amikor az ember már nem képes sokadszorra is 10-ig számolni, mielőtt mond, vagy akár tesz valamit.
Főleg, ha kisgyerekről szól a dolog, ráadásul még saját is.

Megpróbálom rövid és tömör pontokba szedni a szerintemi lényeges dolgokat, bár éppen ezen témák igényelnének több érzelmi töltést, hiszen a valóságban is éppen az a mozgatója az ilyen eseteknek.

Ami megtörtént:

  • Az Ön kisgyerekét visszatérő jelleggel bántalmazta egy csoporttársa, amit Ön hiába jelzett a gondozónak.

Itt az első kérdés, hogy kit nevez gondozónak?
Az óvónőt, vagy a dadát? Jelen esetben nem mindegy.
Ha a dadát, akkor a dadáig kell majd visszagörgetni az eseményeket, ami az óvónőre nézve persze nem lehet felmentő tény.
Ha az óvónőt hívja gondozónak, akkor ezt a konkrét témát az óvónőnek kell majd "elvinnie" szakmailag.

Megtörtént az is, hogy Önhöz az óvónő kivitte, kihívta másnak a gyerekét "raportra".
Ez a tény már önmagában is bebizonyítja azt a tényt, hogy az Ön gyerekét másnak a gyereke folyton bántotta, hiszen ez volt a tudott oka annak, hogy az óvónő lehetőséget biztosított Önnek a kisgyerekkel való, úgymond szembesítésre.
Mindaz, hogy ez megtörténhetett, arra enged következtetni, hogy az értelem és érzelemszegény óvónőnek a saját meglátása szerint jól jött inkább ez a lehetőség, mintsem neki(k) kelljen belőle ügyet csinálni.

Nagyon nagy hibát követett el ebben az óvoda, dadástól, óvónőstől, vezető óvónőstől együtt.
Ezt ugyanis a csoporttal foglalkozó felnőtteknek észlelniük kellett!

OLYAN NINCS, HOGY EGY OVIS CSOPORTBAN EGYIK FELNŐTT SEM VESZI ÉSZRE, HA FOLYAMATOSAN INZULTÁL EGY GYEREK EGY MÁSIKAT! FŐLEG, HA ENNEK LÁTHATÓ, FIZIKÁLIS NYOMAI IS MARADNAK A KISGYEREKEN!

A dada (és az óvónő is!) naponta látja a gyermekek testfelületeit, valaki mindig velük kell, hogy legyen, vagyis el lehet felejteni, hogy egy gyerek képes egy másikat éppen mindig akkor és úgy bántani, amikor a felnőtt nem veszi észre.
Ha nyoma is van, a bántalmazott kisgyerek csak ideig-óráig képes arra, hogy visszatartsa a sírást, a megaláztatást.
A CSOPORTTÁRSAK ELŐTT PEDIG A LEGELSŐ PERCTŐL KEZDVE SINCS TITOK, VAGYIS A TÖBBIEK MINDIG MINDENT PONTOSAN ÉRZÉKELNEK ÉS TUDNAK AKKOR IS, HA ARRÓL NEM MINDEGYIK BESZÉL, VAGY NEM MINDENKINEK.
Lehet, hogy egy ideig elhallgatják, de ez mindig kibújik, mint a szög a zsákból, s akkor mindenkinek megered a nyelve és nem marad semmi sem titokban.
A csoport óvónőinek és dadájának nemcsak látnia és hallania kellett a bántásokat, hanem a gyerekektől tudni is, ugyanis mindig van egy-két gyerek, akik már a csoport előtt jelezni szoktak a felnőttek felé, akár jólinformáltságból, akár jólneveltségből, akár jóérzésből, segíteni akarásból, vagy akár árulkodásból.

Tehát az óvónők és a dada valami miatt nem végezték a dolgukat, nem tették meg azokat a lépéseket, amit ilyen esetekben kötelezően meg kellene, hogy tegyenek. Az súlyosbítja a helyzetüket, hogy mindezt együtt, hallgatólagosan tették, vagyis nem tették. Hogy ennek mi az oka, az mindegy, mert nem lehet semmivel sem megmagyarázni azt, hogy miért maradt kezeletlenül, s hogy történhetett meg, hogy egy gyerek folyamatosan, fizikai sérüléseket is keltve bánt egy másik gyereket.

Az óvónő úgy gondolhatta, nagyon jól jön az Ön fejmosása a gyerek felé, s azt hitte, hogy ezzel majd hátha Ön oldja meg azt, ami nekik lett volna a feladatuk. Úgy hihették, hogy majd Andris apuka dorgálása után visszavesz a kis erőszakos gyerek az egójából és minden szép és jó lesz, nem kell vizsgálódni, jellemzéseket írogatni, családot látogatni, szülőkkel beszélgetni kínos dolgokról, s esetleg gyámügyhöz, stb. fordulni.
Valami miatt kínos lett volna mindez az óvodának, mert alapból ennek rutinszerűen működnie kellett volna.
Nem jött be a struccpolitikájuk, mert másik apuka beleköpött a levesbe azzal, hogy ő is fellépett a gyereke védelmében.
Az óvónő innentől pedig az mellé állt, akitől eddig is jobban "tarthatott", hiszen ha nem így lett volna, eleve akár négyszemközt is elmondhatta volna neki, hogy gond van a gyerekével, próbáljon segíteni benne, különben lépnie kell, mert nem hagyhatja, hogy bántalmazva legyen akármelyik gyerek is a csoportban.
Az ilyen ember nem való óvónőnek, ez a sajnálatos tény. Az is az viszont, hogy nagyon sok pedagógusnak nem jó a látása, hallása és érzékelése, vagyis ilyen problémák manapság tömegével történnek meg, csak nem kerülnek napvilágra. Talán éppen ez a baj, s ez miatt nem tud elindulni egy kiválasztódási folyamat, ami megoldhatná hosszútávon a begyökeresedett gondokat.

Az óvónő még az átlagnál is hülyébb volt, ha azt hitte, hogy a hamis tanúzással a kisebb gondot választotta magának.
A gyerekek ugyanis otthon mindent elmondanak ugyanúgy, ahogy az oviban is... :)
A szülők előbb-utóbb mind tudni fogják, hogy az óvónő nemhogy a feladatát nem tette, de még nem is állta ki a saját magának felállított csapda próbáját sem és sötét, mint az éjszaka.

Ha Ön nem lépne ebben az ügyben, akkor is lépnie kell a hatóságoknak, mert a tényeket nem hagyhatják figyelmen kívül, mivel a tudomásukra került a tény, sőt maga az óvónő bizonyította számukra elsőkörben.
(az azért megfontolandó, hogy ha most is látszanak a nyomok a gyermekén, vigye el orvoshoz jegyzőkönyveztetni)

A szülők garantáltan el fognak gondolkodni mindezen, ha már rendőrségi ügy lett a dologból, s az lesz nekik az első szempont, hogy mi lenne, ha holnaptól az ő gyerekük jönne haza rendszeresen másik gyerek által bántottan, miközben az óvoda nem lép semmit, sőt sz@rba vezeti és ott is hagyja azt a szülőt, aki valamely módon védeni akarná a gyerekét...

Ez egy óvoda! Itt icipici gyerekek vannak, akik még kialakulatlanok, s leginkább csak másolják a környezetükben történő dolgokat és/vagy játszák el az otthoni elfojtott, vagy valamely oldaláról túlzottan megélt, vagy akár csak észlelt szerepeket.

Ha egy kisgyerek ok nélkül folyton "gonosz" egy társával, annak konkrét okai lehetnek, s legtöbbször meg is vannak azok az okok, ha keresik és felszínre akarják hozni.
Ehhez be kellett volna vonni a szülőket, mert ott lehet mindennek a csírája.
Ha viszont eleve nincs meg a pedagógus és a szülő között az a minimális összhang, ami ehhez elengedhetetlen, akkor nagyon kellemetlen tud lenni egy ilyen "közeledés".
Viszont ezért föláldozni egy másik szülőt, ráadásul éppen a bántott gyerek szülőjét, ... na ehhez pofa és gyomor kell.

Ha most szülő lennék abban a csoportban, hányingerem lenne az ilyen óvónőtől.

kaméleon # 2014.01.29. 19:12

„Megpróbálom rövid és tömör pontokba szedni a szerintemi lényeges dolgokat, bár éppen ezen témák igényelnének több érzelmi töltést,”
Az biztos, hogy a tömörítés ezúttal sem jött be.
Az ilyen, ráadásul a valóságtól kissé elrugaszkodott "érzelmi töltéseket" nem lenne jobb egy saját blogban, vagy a facen közzétenni?

tollasposta # 2014.01.29. 19:53

"Az ilyen, ráadásul a valóságtól kissé elrugaszkodott "érzelmi töltéseket..."

Ez a valóság hosszú évek óta akkor is, ha mindent megteszel azért, hogy ne kelljen meglátnod.
Attól még, hogy nem vagy közvetlen kapcsolatban olyan szülőkkel, akik ettől szenvednek gyerekestől, nem jelenti azt, hogy a rajtad kívül eső rész nem valóság.

"...nem lenne jobb egy saját blogban, vagy a facen közzétenni?"

Szerintem nem oda való.
Főleg nem, ha az érintett szülő sem blogban gondolkozik, amikor berántják a rendőrök és rávall a gyereke óvónője.
Sokkal inkább jogi témájú felületre való egy jogi tartalmat érintő közlés, véleménykérés, stb., mint bulvárt csinálni belőle.

A blog meg a face majd akkor kell, amikor a jog nem kezeli kellő helyén a dolgot.

Tudod, egy ovis pici gyerek még nem tud öngyilkos lenni és leugrani az emeletről, de hogy ne is akarjon ilyeneket tenni, ha felnő a lehetőségéhez, már ovis korban kell a helyére tenni a dolgokat körülötte.
Erre pedig nem a face, nem egy blog, hanem a felelős pedagógusok, hivatalok és a felelős emberekből álló igazságszolgáltatás mindenre kiterjedő alapos vizsgálata és a valós helyzetre választ adó ítélkezése kell, hogy legyen a válasz.

Talán nem jön le Neked valamiért, hogy az ilyen esetek nem kellő komolysággal, s nem a saját helyén való kezelése vezetett éppen oda, hogy egyre több ilyen, s hasonló eset történhet meg, a pedagógusok, az intézmények és a hatóságok tehetetlensége és érzékrtlensége miatt.
Nem érzékeled, hogy mekkora baj lehet, ha mindez már az óvodában is megtörténik, 3-6 éves pici gyerekek köreiben?
Ezt Te alapból face-re, s blogba valónak tartod, mintsem jogi vetületeiben szemlélni?

kaméleon # 2014.01.29. 20:48

Nem vitatom el a jogod arra, hogy a saját legjobb tudásod szerint elfilozofálgass arról, amiről kedved tartja. De legalább amíg nem vagy népszerű szerző, elismert szakember az adott témában, addig ezeket a hosszú, fárasztó frázisokkal turbózott „műveket” ne szórd szét kéretlenül. És igen, biztos, hogy a saját faced, vagy internetes naplód a megfelelő hely erre, ahol senki nem érzi úgy, hogy tukmálod, mert ott az olvassa, akit pont ez érdekel. A „jogi vetület” szemléltetését meg talán hagyjuk meg azoknak, akiknek ez a szakmájuk.

tollasposta # 2014.01.30. 02:09

"Nem vitatom el a jogod arra, hogy..."

  • Szerintem pont ezt tetted.

"...amiről kedved tartja."

  • helyett arról, ami a topiknak éppen a témája.

Azért, mert a Te véleményed az ügy egy részletében nem vág egybe az én véleményemmel, szerintem nem kéne kijelentened, hogy menjek innen máshová.
Főleg, hogy ha vennéd a fáradságot összevetni a saját véleményed részeit az enyémmel, talán rájönnél, hogy szente mindenben azonos, egyetlen részlet kivételével, amelyben a te meglátásod szerint a kérdező apukát kellett volna összeereszteni a másik erélyes apukával.

A valóságtól való elrugaszkodással illeted a véleményem, de indoklás nélkül.
Nehéz is lenne erre indokot találnod, amikor a pedagógiai vonal egyre jobban gyötrődik az egymás után felszínre kerülő és egyre agresszívebb fizikai és pszichés gyermekbántalmazások miatt, amit akár a gyermekek társai, vagy akár felnőttek követnek el.

"amíg nem vagy népszerű szerző, elismert szakember az adott témában,... ne szórd szét kéretlenül"

  • Szerinted a fórum topikjai meghívásos alapon működnek, ahol csak életműdíjasok szólhatnak hozzá?

"És igen, biztos, hogy a saját faced, vagy internetes naplód a megfelelő hely erre,"

  • Nincs ilyenem, de ha egyszer sok időm lesz, majd csinálok egyet és ígérem, az összes hozzászólásomat belerakom, sőt azt is jelzem, hogy a Te ösztönzésedre tettem. OK?

"ahol senki nem érzi úgy, hogy tukmálod, mert ott az olvassa, akit pont ez érdekel."

  • Te talán úgy érzed, hogy én tukmállak?

Nem tudom, mit értesz tukmálás alatt, de én nem tukmállak.
Igyekszem mindig a topik adott témájában véleményt nyilvánítani, s szerintem nem tértem el ettől most sem.

"A „jogi vetület” szemléltetését meg talán hagyjuk meg azoknak, akiknek ez a szakmájuk."

  • Én is így vagyok ezzel, s ezért sem a face-re és blogokba valók az itteni témák.

A hozzászólók lehetnek jogi, szakmai, vagy laikus hozzászólók, s lehet, hogy az egyikben szakmai a véleményük, mert éppen hozzáértők a témához, míg egy másik témában ugyanaz a személy már laikusnak számít.
De egyik sem kizáró ok a fórumban való részvételre, sőt kifejezetten ez a fórum cél meghatározása.
Amíg a véleményekből kitűnik, hogy mi a szakmai és mi a laikus, az csak építő jellegű lehet egy olyan társadalomban, ahol nagyon sok jogi (és szakmai) vetületű témában sincs meg az egység, az egyenlő elbírálás megvalósítása és a szankcionálásra és az ítélkezésre is elmondható ez.
Egy fórum pont azzal segít, hogy megszólalhat a jogvégzett, a szakmát végzett, vagy a témában laikus is.
Ahogy előfordulhat akár olyan is, hogy pl. olyan jogvégzett mond baromságot egy életszerű közlekedési témában, akinek arról sincs gőze, hogy a saját utcájában milyen a forgalmi rend, mégsem illik ezért eltanácsolni a többieknek, s nem is teszik. Vagy senki nem szól, ha valaki saját önnön szövegét citálja be, vagy akár önmagával társalog kissé szórakozottan. Vagy akár az is előfordulhat, hogy két pedagógus más-más véleményen van ugyanabban a szakmai témában, amit viszont egy a témához éppen laikus jogász első hallásra teljesen másképpen lát. Mindegyiket fontos lehet olvasni annak, akit ez érdekel. Akit meg nem, az úgysem olvassa el.
Az életben lehetnek és vannak is furcsaságok.
Attól, hogy pl. valaki bíró, s tegnapelőtt úgy ítélkezett térkép alapján a tárgyalóteremben, hogy egy adott helyen nem lehet megállni, mert az több sebből is vérzik, majd két hét múlva ugyanoda leparkol és állítja, hogy az teljesen szabályos, akkor megállapítható, hogy senki sem tévedhetetlen.

És Te sem és én sem.
De egymás véleményét legalább annyira tisztelni illik, mint amennyire a másik fél a miénket. Nem tudhatjuk, hogy azok csak üres lózungokra, vagy netán szakmaiságra, vagy akár megtörtént esetekre alapozottak, amik mögött szintén szakmai hozzáértők osztották a véleményt, vagy ítélkeztek.

Érdekes, amikor pontosan ugyanazért az egyik hivatal, hatóság így ítél, míg másik ugyanolyan hivatal, hatóság meg éppen amúgy.

Ebben a topiktémában leírt véleményem nem laikus vélemény volt, s nem is csak elméleti.

Talán 3 órakor elküldve már nem zavar majd téged ez a hozzászólásomnak a látványa sem, reggel meg úgyis letolja a nagyüzemi forgalmazás.
Akit érdekel a topiktéma és a hsz, az olvassa csak el.
Remélem, így már nem zavarja a komfortérzetedet.

kaméleon # 2014.01.30. 13:27

És utoljára:
„Ebben a topiktémában leírt véleményem nem laikus vélemény volt, s nem is csak elméleti.”
Jogi Fórumon, büntetőjog kategóriában, egy abszolút jogi, bírósági eljárásra vonatkozó kérdésben te nemigen tudsz másként megnyilvánulni, mint laikusként.

„Azért, mert a Te véleményed az ügy egy részletében nem vág egybe az én véleményemmel, szerintem nem kéne kijelentened, hogy menjek innen máshová.”
Kérdés lesz, de légy szíves, most már meg ne válaszold:
Van-e különbség, ha azt mondom, itt egyáltalán ne szólalj meg, ha különvéleményed van, vagy ha azt mondom, ne írj regényt ide arról, hogy egy témáról milyen gondolatok születtek a fejedben, mert annak nem ez a helye, sőt, ezzel zavarod az adott topic áttekinthetőségét és rendeltetését?

Agent Cooper # 2014.04.07. 06:37

Kedves fontos30!

Mostanában azt tapasztalom, hogy a bíróság egyre szigorúbban ítéli meg a zaklatásos bűncselekményeket, talán éppen azért, mert növekszik a számuk. Az Ön esetében, - ha tényleg más nem történt, - megúszhatja pénzbüntetéssel.

Üdvözlettel: Agent Cooper

védelem és sértetti képviselet
e-mail: bartas@bartinfo.hu
http://frzs.hu/hir.php?…

Misa01 # 2014.06.05. 09:10

Üdv a segítséget és véleményt szeretnék kérni.
A barátommal már lassan 1 éve együtt vagyunk. Neki van gyereke és akitől a gyerek van volt élettársa nem hagy minket. Néha bekattan neki is írogat, és nekem is. Sms, hívogat. Már oda fajult hogy a telefonban is és smsben is közölte hogy találkozni fogunk nem sokára és meglátom ő milyen. A telefonban pedig már elmondta hogy meglát és megver. Nem hagy minket, hiába nem veszem neki már fel a telefont, nem írok vissza semmi. Már az anyukámat is hívogatja meg írogat neki. Mit tegyek? Feljelentsem?

Agent Cooper # 2014.06.05. 10:39

Kedves Misa01!

Valamilyen formában szólítsa fel a cselekményének az abbahagyására, és ha ez nem vezet eredményre, akkor feljelentheti zaklatás miatt.

Üdvözlettel: Agent Cooper

védelem és sértetti képviselet
e-mail: bartas@bartinfo.hu
http://frzs.hu/hir.php?…

medimonika # 2014.07.21. 00:33

Sziasztok.

Egy kis segítséget szeretnék kérni. A történet ott kezdődik hogy 3 évvel ezelőtt a házasságom megromlott egy hölgy miatt akivel a férjem kapcsolatot kezdett. Sajnos elég rosszkor derült ki, mivel 6 hónapos kismama voltam. A férjem tagadott minident. Pár nap után a hölgytől üzeneteket kaptam, melyben leírta hogy nem tudta hogy kismama vagyok, sajnálja az egészet. Ezzel vége is lett az üzengetéseknek. Eltelt megint pár nap és idegen telefonszámokról kaptam üzeneteket, melyben engem minősítenek azért mert nem vettem észre semmit a férjemen. Később megint a hölgy kezdett írogatni, sajnos a stressz miatt 2 szer kerültem kórházba. Persze a férjen fenntartotta azt a kapcsolatát, és a hölgynek elmesélte hogy korhàzba vagyok. Második rosszullétem után az orvosom közölte velem hogy nyugodjak meg mert ha megindul a szülés az még korai lenne, baba életképtelen. Saját felelőssègemre hazaengedték, később jött az üzenet a hölgytől hogy- hallom nem nagy a baj. Ezek után napokig kaptam az SMS éket, volt amelyikre válaszoltam, sőt a hölgy fel is hívott, es mivel a férjem mindent tagadott készítettem hangfelvételeket is. Dolgok nagyjából rendeződtek, nyàr végen megszületett a kisfiam. Ősz elején újra jöttek az üzenetek a hölgytől. Természetesen a tejem a stresztől elment. Nem akarom a férjemet védeni, hiszen szeretője volt, de legalább tekintettel volt arra hogy nyugalomra lenne szüksègem. A hölgy tett arról, es folyamatosan irogatott, hogy ne legyek nyugalomban a 3 hónapos kisfiammal. Természetesen a férjem és köztem ez mindíg vita téma volt. Heti szinten jöttek a nőtől az üzenetek, hogy éppen a férjemmel hol vannak mit csinálnak, es gondolkoztak el hogy a férjem miért nincs velem. Elegem lett, beadtam a válókeresetet. A férjem nem akart válni nem is jött el a tárgyalásokra. Folyamatos könyörgésbe kezdett hogy bocsássak meg neki, ne váljunk el, van egy gyönyörű gyermekünk, őt nekünk kell felnevelni. Visszaléptem a válástól. Elmentünk egy családi nyaralásra, úgy gondoltam rendben lesz minden. De. A nyaralás alatt is kaptam üzeneteket, és kiderült hogy a férjemnek megvan a kapcsolata. A nő folyamatosan üzengetett, zaklatott, nem hagyott békén. Pár hónap elteltével nem változott semmi. Az üzenetek jöttek, a férjem tagadott. Ismét beadtam a válást. Jelenleg ott tartunk 3 év után hogy a hölgy napi szinten ír, én már közöltem vele hogy ez amit csinál, az már zaklatás és következményei lesznek. Letiltottam mindenhonnan, eljött a lakásom elé,levelet hagyott az autómon. Írogat, kérdezősködik, minősít. Semmi köze dolgokhoz.azt nem tudom hogy a férjem fenntartja e ezt a kapcsolatát, de neki pl olyan üzeneteket irogatott, amiben engem megfenyegetett. Pl kitaláltam valamit, úgyis megcsinálom, a kampány elindult, elrendeznek téged is és a feleségedet is. Kérdésem a következő. Gondolom fel jelenthetem. De. Megfordulhat e a kocka hiszen vannak üzenetek amikre válaszoltam, de én nem fenyegettem. . Van egy két üzenet amiben már mérgemben csúnya szavakkal illettem. Ő vissza vághat e, vagy fel jelenthet. A válásom ott tart hogy be hívják tanúnak, mivel a férjem nem partner a válásában.

ObudaFan # 2014.07.22. 05:38

Tehetsz feljelentést és egy kártérítési pert sem látnék esélytelennek. Hogy veled szemben felléphet-e, annak az eldöntéséhez ismerni kellene a te üzeneteidet is.

medimonika # 2014.07.29. 22:15

Telefonszám csere nem történt, csak tiltás. Azt hittem elég lesz. Ekkor jöttek az üzenetek cetlin a kocsin.

Agent Cooper # 2014.07.30. 09:26

Kedves medimonika!

A megoldáshoz először is a férjjel kellene rendezni a dolgokat. Utána egyértelműen felszólítani a hölgyet, hogy hagyja abba a zaklatást, és ha ez nem vezet eredményre, akkor mindenképpen érdemes feljelentést tenni.

Üdvözlettel: Agent Cooper

védelem és sértetti képviselet
e-mail: bartas@bartinfo.hu
http://frzs.hu/hir.php?…